TÉL UTÁN NYÁR. JÁRTÁL MÁR SIVATAGI TÚRÁN? NE HAGYD KI!

 Volt szerencsém a Holt-tenger mellett, a MASADA Erőd romjainál járni. Akit erre vet a sors, semmi esetre se hagyja ki.

A Frankok, kivándorolt-bevándorolt magyarok --- egy Sajószentpéteri magyar család ---, akik leánykám házassága révén rokonaim lettek. Gyakran járják a Negev és a Júdeai sivatag kietlen útjait. Most Aradtól-Masadáig gyalogoltak.
(a sivatagi túráról képsorozat ezen a linken) 

                         

A Holt-tenger partján feküdt Nagy Heródes egyik legfontosabb erődje, Masada.
Ma csak a romjai látogathatóak, de mindenképp megéri felkapaszkodni a -500 méterről -100 méterre, mert gyönyörű kilátás nyílik a Holt-tengerre.
Masada történetéről Josephus, római történetíró így számol be.
Nagy Heródes építtette meg az erődöt, hogy egy esetleges zsidó lázadás esetén ide vonulhasson vissza. Időszámításunk szerint 66-ban ki is tört az első zsidó-római háború, amikor is a zsidó lázadók egyik szélsőséges csoportja, a Sicarii ide ásta be magát, majd innen csaptak le a környező római érdekeltségekre.
 A Sicarii állítólag mind a római, mind a zsidó ellenállók szemében ellenséges csoport volt, így nem számíthattak túl sok segítségre senkitől. Egy Elazar ben Ya'ir nevű zsidó vezette őket, majd mikor 70-ben lerombolták a második templomot is a rómaiak, rengeteg jeruzsálemi zsidó csatlakozott hozzájuk.
 72-ben Lucius Flavius Silva a X Fretensis légiót vezette a vár alá, hogy megleckéztesse a zsidó lázadókat.
A rómaiak egy földsáncot építettek a vár mellé, hogy azon tolhassák fel az ostromtornyaikat.
Az építkezéssel 73 tavaszára lettek kész a rómaiak, amikor is több hónapos ostrom után, április 16-án áttörték a védelmi vonalakat.
 A betörő rómaiak azzal találták magukat szemben, hogy a vár 960 védője az éléskamrák kivételével minden épületet felgyújtott, valamint tömeges öngyilkosságot követett el, hogy elkerülje a hasonlóan szörnyű véget, amit a betörő rómaiak jelentettek volna. Igazából sorsot húztak és egymást ölték meg a védők, mert a zsidó hit tiltja az öngyilkosságot. Csak az utolsó embernek kellett így felvágnia a saját ereit.
 A rómaiak által is nagyra becsült, dicső véget csak néhány gyerek és nő élte túl, akik elrejtőztek az épületek között. Az ő elbeszélésükből tudni sok mindent az ostrom végéről.
A romokat 1842-ben találták meg és több, mint 100 évvel később, 1983-1965-ig tárták fel tisztességesen.
Aki erre jár, semmi esetre se hagyja ki.

Arad egy kisváros, 25 000 lakossal a Negev sivatag szélén, kb. 200 km-re mind Tel-Avivtól, mind Jeruzsálemtől. Legközelebbi nagyobb város, ahol egyetem, kórház és a fontosabb hivatalok is vannak, Beer-Seva, 45 km-re innen, oda 30 percenként jár autóbusz Aradról és vissza. Aradnak egészséges, jó klímája van, mert 600 méterrel fekszik a tengerszint felett. A levegője olyan tiszta, hogy asztmásoknak is ajánlott hely. Nyáron száraz meleg van, ami az állandó sivatagi szél miatt jól bírható, télen pedig enyhe, ritkán esős, gyakran napos időnk van. Félórányira (autóval, autóbusszal) van a Holt-tenger, ahol a víz és a sós levegő is jó orvosság mindenféle bőr-, csont- és ízületi bántalmakra. A városban kevés munkalehetőség van, ezért a fiatalok gyakran elköltöznek, így itt sok a nyugdíjas korú és az új bevándorló, mert azok letelepedését az állam anyagilag segíti. A lakosság 50-60 százaléka orosz anyanyelvű, de sok az Etiópiából bevándorolt is. Izraelt, mint országot, nem kell itt bemutatnom, már mások megtették előttem, ha valaki mégis szeretne tájékozódni, ajánlom a Bibliát (ahol már említenek egy Arad nevű települést is) vagy a számtalan könyv, útikönyv, folyóirat egyikét.