Napos időben a Chocholow völgyön indultunk felfelé a hegyek irányába.
Csodálatos úton haladtunk felfelé -- a fenyvesek itt egészségesebbek, nem dúlta szét a vihar…, a Tátrának itt nincsenek sebei.
A fenséges látvány rabul ejtett mindenkit… fotóztunk, nézelődtünk, szívtuk a jó hegyi levegőt… és a csodálatos Tátra „zamatát” ! ---. Soha nem lehet betelni vele.
Hiszen.. ezért a szépségéért járjuk a hegyeket ! Lenyűgöznek, erőt adnak!
A fenyves erdőn és törpe-fenyvesen keresztül, hómezőkön és havasi gyepen át feljutottunk a Volovec gerincútvonalára, 1950 méteres magasságba.
Megpihentünk, újabb fotózás és gyönyörködés közepette, a hirtelen leereszkedő köd csoportunkat visszafordulásra kényszerítette a csúcs előtt pár száz méterrel. A Tátra már csak ilyen…hol megmutatja magát…hol, egy óra leforgása alatt a nyárból télbe fordul….így szeretjük!
Lefelé zuhogó esőben jöttünk az 1100 méteren található menedékházhoz.
A hegyek iránti rajongásunkat és baj nélküli visszaérkezést finom lengyel sörrel ünnepeltük meg. Elemózsiánk elfogyasztása után még 9 km-es gyaloglás várt ránk.
A 25 km-es távot és az 1000 méteres szintemelkedést teljesítve, az esti órákban indultunk hazafelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése